Saját céges csapatépítőnkön világkörüli utazás volt GPS-es kincskeresésünk rám eső kincse. Az utazást szimbolizáló földgömböt kaptam ajándékba. Gondoltam, én komolyan veszem ezt a lehetőséget, hisz mindig nagy álmom volt egy kis hátizsákkal bejárni a világot, és különböző kultúrákat megismerni. Ebben a projektben vakon bökök a térképre, és a véletlen adta országot “bejárom” a róla fellehető cikkek segítségével.

A most következő úti beszámolóm azonban nem egy vaktában talált pont, és nem annyira a véletlen műve…

A hely, ahova a Survive-All csapata együtt eljutott: Nürnberg.

Eddigi “utazásaim” során Maliból Harbinba 19.992 km-t mindössze 5 perc alatt tettem meg, Nürnberg viszont csak 765 km, mégis 10 órába telt odajutni. Zárójelben megjegyzem, Laci és Zsolti vezetett. Bezzeg, ha én lettem volna a sofőr…

Na de miért is kerekedett fel együtt a Survive-All?

Egy cég 230 fős partnertalálkozójára kértek fel minket csapatépítő játékot tartani.

Közös utazások, több napos programok számunkra is csapatépítő jelleggel bírnak, hiszen sok időt töltünk együtt, jól kell összedolgozzunk, és a nap zárásakor is együtt konstatáljuk az eredményeket, jelen esetben bajor sör mellett.

Nürnbergben jártak német-római császárok, híres a város alatt ásott katakombákban készült rotbier-ről, történelmi jelentőségéről, vásárairól, mézeskalácsairól és hóhértornyáról, amit mi most elkerültünk.

Az 1628-tól létező világhírű karácsonyi vásárt és a Nürnbergi Lebkuchen-t viszont mi sem hagyhattuk ki. Úgyhogy megérkezésünk után meglátogattuk a Frauenkirche előtti Hauptmarkt teret, ahol volt szerencsénk megkóstolni, forraltbor mellett, a helyi különlegességű Eierpunch-ot is, ami bár nem lett a kedvencünk, az ízét garantáltan nem felejtjük. Mivel bőséges vacsora után láttunk neki városnézésünknek, így gondoltuk, csak csipegetni térünk be a Bratwurst Röslein-ba (egy hatalmas csülöktálra).

Nem túl sok alvás után, de annál üdébben kezdtünk neki a Nagy napnak.

Láncreakcióval készültünk a cég különböző európai országokból érkező képviselőinek.

Kifosztva három játékboltot és egy barkács áruházat az volt a fejemben: Elég lesz egy busznyi duplo, lego, kisvasút, robot, fakocka, kiskocsi, faanyag, cső, üveggolyó, labda stb.?

Persze pakolás közben nem mennyiségi probléma merült fel, hanem a rendszerben akadt a gixer. Céges laptopjaink nem voltak kompatibilisek a Max-Morlock Stadion rendszerével. Problémák mindig jönnek, mennek, mi megoldjuk, így kisebb – nagyobb szervezéssel végül elkészültünk.

Program persze nem kezdődik hangpróba nélkül, így Robi tesztelte a rendszert:

Lalalalala…

Próbálkozások és állítások közben kiderült, hogy a lalalalala a harmincezres stadionban és az éppen zajló konferencián szól.

Szerencse vagy nem szerencse, de éppen nem volt meccs…

A hangulat fokozásában szerepe volt még egy elemes vergődő gyíknak, egy repülő disco gömbnek és persze az összes résztvevőnek, akik minket is a csapatba fogadtak.

A több napos program nem csak a szó szoros értelmében vett, játékrengetegből épített Láncreakció volt, ennél sokkal több: Láncreakció a többlet tartalmával is. Megérkezésünkkor a csapatépítést egy bemutatkozással alapoztuk meg, majd előkészítettük, elterveztük a program részleteit, a résztvevőkkel közösen megvalósítottuk, a végén pedig együtt örültünk velük a sikernek egy közös szórakozás keretében. A programelem és a megvalósítás folyamata mind egy reakciósorozat, amit a fokozatosan felépített közös munka vált ki, és aminek az eredménye egy hosszabb távon ható hatékony együttműködés lehet.

Így történt, hogy a Survive-All csapata Nürnbergbe érkezett, várost nézett, kulturálódott a helyi ízek tekintetében, kicsit dolgozott is persze, valamint egy nagy egész része lett.

Fizikailag elfáradva, de annál jobb érzésekkel, derűs emlékekkel hagyta el Nürnberg városát Andi, Flóra, Bazsi, Laci, Robi és Zsolti.