Milyen csapatépítő cég lennénk, ha pont saját magunknak nem szerveznénk csapatépítést?! Hogyan beszélhetnénk a cégen belüli dinamikáról, az összhangról és kommunikációról, ha mi sem vagyunk harmóniában? Két szezon között mi is energiát fordítunk a csapat fejlesztésére, összekovácsolására.

A hajtós hetek, hosszú napok után az a remek ötlet támadt, hogy mi lenne, ha idén a gyerekeket is bevonnánk a csapatépítés első napjába? Ennek a döntésnek a meghozatala után már nem csak mi, de egy seregnyi gyerek is várta a közös élményt. Főleg, mert rendhagyó módon, nem a szárazföldön, hanem vízen terveztük tölteni a napot.

Új üzletágunk, a Rob-E Yachts vitorlái alatt úsztunk ki a Balaton közepére.

Vitorláztunk, beszélgettünk, fedélzetről ugráltunk a vízbe, ki karúszóval, ki anélkül, és társas játékoztunk a gyerekekkel, aminek a lényegét, bevallom „felnőttesen”, a mai napig nem értem. Szóval lényegében úri módon élveztük az életet egymás és a gyerekek társaságában, akiknek jelenléte kimondottan üdítő volt a hajón. A napot fogócskával, röplabdával, és homokvár építéssel folytattuk, aminek a végére a homokozó majdnem összes gyereke résztvevője lett. Egy közös cél és pár lelkes homokvár építő kellett ahhoz, hogy rövid időn belül sokan kedvet kapjanak a projekthez való csatlakozáshoz. Az eredmény egy komoly árokrendszerrel körbevett hatalmas komplexum lett. Megelégedve az eredménnyel pihenni tértünk a gyerekekkel a felnőttek világába. Több se kellett, két kedves idegen azonnal és tudatosan agyontiporta kemény és kitartó munkánkat. Kimondottan rosszul érintett ez az emberi gesztus, hiszen senkinek sem ártottunk, és még csak rossz helyre sem tettük várunk. Arra gondoltam, hogy a gyerekeknek ez milyen csalódás, hiszen rengeteg munkájuk volt benne. Részben magamban tartva véleményem ültem le az árnyékba, beszélgetni a többiekkel. Egyszer csak szóltak a gyerekek, hogy kövessem őket, meglepetést találtak ki nekem. Egy növénnyel bevont hangulatos kis kuckóba vezettek, ahol a szétrombolt vár továbbfejlesztett, minőségibb kiadása fogadott. Újjá építették a lerombolt homokvárat…

Mi a tanulság az egészből? Közös élmény által csapatot építettünk, minőségi időt töltöttünk együtt, aminek a végére közelebb kerültünk egymáshoz. Hiába jött egy nehézség, és omlott össze a munkánk, a kohézió által az előzőt felülmúló replika született a szükséges idő töredéke alatt. A csapatépítés nem csak a kikapcsolódás miatt fontos az életben, hanem mert hosszú távú hatása, hogy egy váratlan helyzet esetén a csapattagok sokkal dinamikusabban tudnak együttműködni egy cél érdekében.

Mint egy tanmesében, este minden gyerek boldogan tért haza játékvitorlás vezetői engedéllyel a kezében, és minden felnőtt boldogan ment vissza a vitorlásra a csapatépítőnk hátralevő részére.

Közös programunk kerek lezárásának éreztem a visszajelzést csapatunk jó működéséről. Kemény munka, sok energia, tanulás, problémák és nehézségek leküzdése, aminek gyümölcse most megmutatkozott. Meglepetés keretében került sor a csapat vezetői stratégiájának és munkájának elismerésére. Közös alkalom lett választva ennek őszinte kifejezésére, aminek a pillanata megerősített abban, hogy jó helyen vagyok. Számomra fontos, hogy együtt tudjunk örülni valamelyikünk sikerének, így ennek az elismerésnek közös megélése jobban rávilágított a csapat értékeire. Sokszor a gesztus mögötti valódi tartalom, ami igazán különlegessé teszi a pillanatot, és ebben a momentumban ez azt is megmutatta, hogy mi nem csak egy csapat vagyunk, hanem egy kis családdá váltunk.