Először egy személyes kötődésű történetet szeretnék elmesélni.

Egyszer, mikor Japánban jártam egy nemzetközi Karate edzőtáborban, részt vettem egy közös vacsorán. A „magyar küldöttség” 8 fő volt, összesen pedig lehettünk kb. 150-en a világ minden tájáról. Svédországtól, Szingapúron át Kolumbiáig, volt itt sportoló és természetesen a tökéletes vendéglátó Japánok is. A vacsora hangulata olyan volt, mintha visszamennénk az időben 3-400 évet. Alacsony asztalok mellett ültek a karatékák egyenes háttal japánülésben, miközben mindenkin ugyanolyan kimonó volt. A terem hangulata is tipikusan „japán” volt, rengeteg bambusszal, művészi rajzokkal, tatamikkal.

Az edzőtábor vezetője kérte, tiszteljük meg azzal, hogy részt veszünk egy kis játékban, ami tipikus helyi tradíció. Minden asztaltársaság igyekezzen vendégül látni a saját asztalánál, minél több, számára idegen csapatot.

Itt az ételeket nem mi főztük (sokszor azt sem tudtuk mit eszünk), viszont igyekeztünk minél szebb, otthonosabb asztalt varázsolni – köszönet a lányoknak -, hogy jól érezzék magukat a meghívott „vendégek”. Rövid ismerkedés, beszélgetés után váltották egymást a társaságok, miközben persze minket is több helyen vendégül láttak. Ez a kis játék remekül összehozta a csapatot, és nagyon oldott hangulatot teremtett a vacsora, és az egész edzőtábor további idejére. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az este során volt a Japánban elmaradhatatlan kareoke is, ahol az azóta elhunyt, de az akkor élő egyik legtekintélyesebb karate mester, komplett hülyét csinált magából. Nőnek öltözve, tökéletes sminkben adott elő egy „gésa táncot”. Számomra ez is egy tanulság, hogy egy ekkora szaktekintély ezt is megengedheti magának. Work hard, play hard!

A fenti minta alapján szervezünk csapatépítő főzést munkahelyi közösségek számára. Itt nem csak vendégül látják egymást a csapatok, hanem az előre leadott igények alapján beszerzett, vagy hozott alapanyagokból mindenki elkészítheti a saját, jól bevált receptjét. Nemzetközi csapatok esetén lehetnek az ételek ország specifikusak, magyar csapat esetén pedig tájegység, vagy egyszerűen téma szerint lehet színesebbé tenni az ételsort.

A csapatok egymást díjazzák, így egy teljesen pártatlan zsűri döntheti el, hogy kié a legfinomabb étel. Hiszen mindannyian ismerjük a Csabai kontra Gyulai kolbász, vagy a Bajai kontra Szegedi halászlé ember emlékezet óta tartó vetélkedését……..