Rengeteget beszélünk szakmán belül, és szakmán kívül is a Home Office intézményéről. Ebben a bejegyzésben a kommunikáció csatornáinak sajátosságáról, és ezeknek a csapatra gyakorolt hatásáról lesz szó.

Milyen hatással lehet közép, vagy hosszabb távon a csapat működésére a személyes jelenlét hiánya, hogyan befolyásolja ez a munkavégzést?

Ismert tény, hogy az információ döntő többsége (kb. 70%) két, vagy akár több ember közötti kommunikáció során, non-verbális úton adódik át, az úgynevezett metakommunikáció során. Mik lehetnek ezek?

A testhelyzet egymáshoz képest, testtartás, mozdulatok, arckifejezés, bőrszín (pirulás, sápadás), és természetesen a szem. Ezzel foglalkozunk most.

Ahogy népi mondásunk is tartja, „A szem a lélek tükre”. Azt hiszem annak jelentőségét, hogy a szem mennyi mindent ki tud fejezni, mindenki tapasztalta már. A legújabb kutatások szerint a pupilla, akár szinkronba is kerülhet beszélgetőpartnerünkkel, ha létrejönnek ennek feltételei. Ezen túl fölsorolni is nehéz, hogy mennyi mindent lehet (nem orvosi) értelemben megtudni a beszélgető partnerünk szeméből, tekintetéből. Ezzel kapcsolatban találtam egy friss, átlagember számára is érthető cikket, amit szívesen ajánlok annak akit érdekel a téma, és van öt perce.

Személyes véleményem, hogy a cikk olvasása során világossá válik a személyes jelenlét szükségessége időről-időre, különben a kommunikáció beszűkülése miatt olyan sémák alakulhatnak ki csapaton belül, melyek károsak lehetnek. Mivel a Home Office gazdasági előnyeit nehéz vitatni, ezért szükség van az egyensúly megteremtésére. A csapatépítő tréningek során ezeket a káros folyamatokat korrigálni lehet, így időről időre szükségessé válik ezek megtartása. Az egyes munkacsoportok itt találkoznak, és a trénerek segítségével dolgozhatnak azon, hogy a személyes kapcsolatok előnyei megmaradjanak, így hatékony maradjon a munkavégzés, megmaradjanak az ehhez szükséges csoport dinamikák.